Megjelenés után azonnal mentem, megszereztem, éreztem, hogy kell-kell-kell! Nemcsak azért mert számomra Bea abszolút ikon, hanem mert valami egyszerűen azt súgta, hogy el kell olvasnom. Több interjút olvastam/láttam Beától, amiben megemlítette, hogy készül a könyv, őszinte lesz és belülről jövő.
Ahogy olvastam, sorban jött az a bizonyos “aha-érzés” – belelát az ember lelkébe ez a lány… Megfogalmaz olyan dolgokat, ami talán csak átsuhant, ami csak érzés volt: társakról, férfiakról, a dalok tanulása, a háttérmunka, a buszos turnék (akkor, a könyv hatására álltam neki a Jack Bauer /24/ évadoknak..). És arról, hogy milyen “más állapot” színpadon lenni, előadni, kirakni azt, ami bent van. mélységes – komplikált, meg felszínesen könnyű lebegés.
Szabadszájú “palyabeás” könyv, ami rólunk szól, megnyugtató (néha felkavaró) megtalálni benne saját emlékeinkhez, gondolatokhoz kísértetiesen hasonló mondatokat. Szerettem benne a táncházas hangulatokat, az alkotói háttérmunka meséit és a magánéleti őszinteségét. Énekesnőknek kötelező olvasmány!